Konsztantyin Mihajlovics Fofanov: Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!   Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!A tűnődő természet hervadása,kora reggel az ősz ködgomolyag,a búcsúzó fények, a madarak -a lelket álom s bánat babonázza,őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!Szeretem gyermekkorom óta, Északbús fia, hűlő vizek moraját,az álmos erdőt, ha a komor évszaklehelletétől felgyúlnak a fák.Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,már kókkadt minden, de a késeivirágok végső pompájukban állnak,közeledtén a meztelen halálnakmég fénylőbben vágynak tündökleni.Vagy kimegyek a ritkuló berekbe: bíborban ég, átlátszó s hallgatag.Csóvát vetett az alvó tetemekreimmár a szeptemberi virradat!...Vagy a folyóhoz megyek - csupa hullám,ólmos habok lomhán türemlenek.Csöndes, szelíd harmónia borul rám,és álmaim gyönyörrel teljesek...Megsajdulnak felejtett veszteségek,de nincs bennük se gyötrelem, se vád,homályosak, mint őszi csöndben ébredtálomlátások, édes aromák.És elnyerem megint a kurta békét,könny fátyolozza megint szememet...S ragyog az élet fénylő jelenésként,ragyog, mint megfejtett édes jelek...(Lator László fordítása)

Válasz

Radnóti Miklós: Szeptember Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!A fák alatt sok csilla, barna ékszer:vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,a perzselőt! A hűs esők előtt.Felhőn vet ágyat már az alkonyats a fáradt fákra fátylas fény esőz.kibomló konttyal jő az édes ősz. 

Válasz

Bogyo köszönöm a rózsát, 13-án a mécses mellett most már ez a rózsa is ott lesz az ablakban, és tudom, hogy valahol nagyon messze mosolyogni fog most már Rád is....Előzmény: bogyo, 2007-09-06 22:35ÉDESANYÁD EMLÉKÉRE Előzmény: Sohoman, 2007-09-06 07:47 Nekem az Édesanyámat idézte meg a vers, aki jövőhét csütörtökön lesz 2 éve, hogy éppen így,  mint a versben itt hagyott, és aki éppen így szótlanul, küzdve és mégis naponta bízva élte az életét, s nevelte két gyermekét.

Válasz

Többek között mi magunk, azzal hogy itt vagyunk, és tesszük, amit gondolunk már azt bizonyítjuk, hogy mennyire más embernek lenni, mennyire más kilépni az ösztönlények sorából, bár sajnos az tapasztalom, hogy egyre többen elkezdetk visszamászni a fára, ösztönlényekké zssugorodni, mert képtelenek elviselni a gondolkodás terhét.Előzmény: kikapcsolodas, 2007-09-06 09:36

Válasz

ÉDESANYÁD EMLÉKÉRE Előzmény: Sohoman, 2007-09-06 07:47 Nekem az Édesanyámat idézte meg a vers, aki jövőhét csütörtökön lesz 2 éve, hogy éppen így,  mint a versben itt hagyott, és aki éppen így szótlanul, küzdve és mégis naponta bízva élte az életét, s nevelte két gyermekét.

Válasz

Válasz

Bogyo köszönöm Neked ezt a verset, én nem ismertem, de elolvasva azt kell mondjam, milyen kár, hogy nem ismertem, mert nemesen egyszerű, és mégis gyönyörű, mert egyszerre sír és nevet, mert egyszrre gyötrelmes, küzdelmes és mégis megnyugvó, békés...Nekem az Édesanyámat idézte meg a vers, aki jövőhét csütörtökön lesz 2 éve, hogy éppen így,  mint a versben itt hagyott, és aki éppen így szótlanul, küzdve és mégis naponta bízva élte az életét, s nevelte két gyermekét. Külön köszönet Neked, hogy ezzel a verssel megszépítetted a közelgő emlékezés és tisztelgés perceit.Sohoman

Válasz

Heltai Jenő: Apám Egyszerű ember volt az apámÉs nem hagyott semmit sem rám,Se pénzt, se nevet, se tanácsot,Legyen emléke mindig áldott.Tűrte, hogy járjak szabadon,Sokszor de balga utamon,Örült, ha vakmerőn repültem,És nem szidott, ha tétlen ültem.Ha ijesztett a meredek,Kezem megfogta. Szeretett.A szíve egy volt a szívemmel,Mért nem lehettem olyan ember,Mint az apám? Halk, szűkszavú volt és szerény,A bánat fátyla volt a szemén.Sok élőt, sok halottat gyászolt,Az élet néki pusztaság volt,Száz keserűség pohara,Kegyetlen izzó Szahara,Örök homok, kevés oázis.Sokan bántották. Én is, más is.De sohasem panaszkodott,Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.A sok bajt elviselte mégis,Mért nem tanultam meg tűrni én is,Mint az apám? Mikor ideje letelt,Lázadón nem feleselt,Meghalt, mikor meghallni kellett,Senki sem állt az ágya mellett.Én istenem, ha menni kell,Add, én is így mehessek el,Éjjel, sötétben, észrevétlen,Büszkén, magamban, ahogy éltem.Mikor az élet menekül,Haljak meg én is egyedül,Egy vén díványra ráborulva,És senkire sem rászorulva,Mint az apám. 

Válasz